Híres emberek az iszlámról

Alexis de Tocqueville, Carl Gustav Jung, John Quincy Adams, Kertész Imre, William Ewart Gladstone, William James Durant és Winston Churchill mondta az iszlámról.


alexis_de_tocqueville_croppedAlexis Charles-Henri Clérel de Tocqueville (1805–1859) francia politikai gondolkodó, történész, a szabadság és a demokrácia eszméinek tudós szószólója. Leghíresebb művei Az amerikai demokrácia (De la Démocratie en Amérique, 1835, 1840 I. ill. II. kötet), valamint A régi rend és a forradalom (L’Ancien Régime et la Révolution, 1856).

“Sokat tanulmányoztam a Koránt. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy kevés olyan vallás van a világon, amely annyira halálos az emberiség számára, mint Mohamedé. Amennyire látom, ez az alapvető oka a muszlim világban manapság annyira észlelhető hanyatlásnak, bár nem annyira abszurd, mint a hajdani politeizmus, azonban a szociális és politikai tendenciáitól véleményem szerint sokkal jobban kell félni, és ezért inkább hanyatlásnak, mint haladásnak tartom a pogánysághoz képest.”
Alexis de Tocqueville; Olivier Zunz, Alan S. Kahan (2002). “The Tocqueville Reader”. Blackwell Publishing. ISBN 063121545X. OCLC 49225552. p. 229.


carl-gustav-jungCarl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, az analitikus pszichológia megalkotója.  A ma legismertebb pszichológiai fogalmak közül jó pár az ő nevéhez fűződik, munkái nagy hatással voltak a pszichiátriára, a vallások és az irodalom tanulmányozására.

Az 1930-as években Jungtól egy interjúban a következőt kérdezték: ” … van-e valami elképzelése arról, hogy mi lesz a következő lépés a vallási fejlődésben?” A következőt válaszolta:
„Nem tudjuk, hogy vajon Hitler elő fog-e állni egy új iszlámmal. Ebbe az irányba halad; olyan, mint Mohamed. Németországban olyan indulatok tombolnak, mint az iszlámban; háborús és iszlám. Mindannyian egy vad istentől mámorosak.”
Carl Gustav Jung, “Symbolic Life: Miscellaneous Writings (Volume 18 of The Collected Works of C. G. Jung),” Routledge, 1977, ISBN 9780710082916 p. 639


john_quincy_adamsJohn Quincy Adams (1767 – 1848) amerikai politikus, 1825 és 1829 között az Amerikai Egyesült Államok 6. elnöke.

„Krisztus után a hetedik században, egy vándorló arab az egyiptomi Hágár nemzetségéből [Mohamed] egy transzcendens géniusz erejét egy fanatikus természetfölötti energiájával és egy csaló tisztességtelen szellemével egyesítve, a mennyország küldöttének hirdette ki magát, és pusztulást és sötétséget terjesztett a Föld terjedelmes részén.
A mózesi törvények magasztos eszméiből az Egy mindenható Isten doktrínáját átvéve, ehhez végérvényesen kapcsolódott azzal az arcátlan hazugsággal, hogy ő maga Isten prófétája és apostola. Jézus új kinyilatkoztatásaiból átvette az örök élet és a jövőbeli büntetés hitét és reményét, melyet porig alázott azzal, hogy vallása minden megtorlását és jutalmát a szexuális vágy kielégüléséhez igazította. Az emberi boldogság forrását annak kútjánál mérgezte meg azáltal, hogy a női nem szociális helyzetét lealacsonyította, és megengedte a poligámiát, továbbá a vallása részeként észrevétlen és megsemmisítő háborút hirdetett az emberiség fennmaradó része ellen. DOGMÁJÁNAK LÉNYEGE AZ ERŐSZAK ÉS KÉJELGÉS: MAGASZTALNI AZ EMBER ÁLLATI TERMÉSZETÉT A SPIRITUÁLIS FELÉVEL SZEMBEN (A kiemelés az eredetiben is megtalálható). … A két vallás között, karakterbeli különbözőségük folytán, már egy 12 évszázados háború tombol. Ez a háború még mindig tart… Addig, amíg a hamis próféta kegyetlen és kicsapongó dogmái az emberi cselekedeteket motiválják, soha nem lesz béke a földön, és barátság az emberek között.”
“Unsigned essays dealing with the Russo-Turkish War, and on Greece, written while JQA was in retirement, before his election to Congress in 1830” [Chapters X-XIV (pp. 267-402) in The American Annual Register for 1827-28-29. New York, 1830.] p. 269


Kertékerteszsz Imre (1929 – 2016) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal
tüntették ki.

„Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.
Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.
Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás. (…)
Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen elmondanám a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az Unió egyes országai beszűkülnek. A várható törvények ellentétben állnak az Unió alkotmányával, másrészt ki tagadná alapvető fontosságukat. Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne. Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy, mondjuk, Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.”
Kertész Imre: A végső kocsma. Magvető, 2014, 224-25.; 289-90. o. (Mandiner)


Wwilliam-e-gladstoneilliam Ewart Gladstone (1809-1898) angol liberális politikus, az Egyesült Királyság miniszterelnöke négy alkalommal (1868–1874, 1880–1885, 1886, 1892–1894).

“Korán … egy átkozott könyv ( …) Amíg ez a könyv létezik, nem lesz béke a világon.”


will01William James Durant (1885-1981) termékeny amerikai író, történész és filozófus. 1926-ban írt úttörő munkája A gondolat hősei (The Story of Philosophy) jelentősen segített széles körben népszerűsíteni a filozófiát.

“Az iszlám indiai hódítása valószínűleg a legvéresebb esemény a történelemben. Ez egy elszomorító történet, mivel az a nyilvánvaló tanulsága, hogy a civilizáció drága kincs, érzékeny keveréke rendnek és szabadságnak, kultúrának és békének, ami bármelyik pillanatban megbukhat a kívülről betörő vagy belülről megsokszorozódó barbároktól.”
The Story of Civilization: Our Oriental Heritage, p. 459.



churchill_portrait_nyp_45063Sir Winston Leonard Spencer-Churchill (1874 – 1965) brit politikus, miniszterelnök 1940–1945 és 1951–1955 között. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga, a brit hadsereg tisztje. Élete egyedülálló számú és mélységű kutatás tárgya a brit és világtörténelemben betöltött szerepe miatt. Rendkívül termékeny író, történelmi tárgyú írásainak elismeréseként az irodalmi Nobel-díj birtokosa (1953).

“Mily irtózatosak azok a tilalmak, amiket a mohamedánizmus ír elő a követőinek! A fanatikus őrjöngés mellett, ami oly veszélyes egy emberben, mint a veszettség a kutyában, ott van az a félelmetes, fatalista apátia. Ennek hatásai jelen vannak számos országban: könnyelmű szokások, szervezetlen mezőgazdaság, lomha kereskedelem és a tulajdon bizonytalansága a jellemző mindenhol, ahol a Próféta követői élnek.
Elfajzott érzékiség fosztja meg az életet a kellemtől és a kifinomultságtól, aztán a méltóságától és a szentségétől. A tény, hogy a mohamedán jog szerint minden nőnek valamely férfi abszolút tulajdonában kell lennie, akár gyerekként, akár feleségként vagy ágyasként, elhalasztja a rabszolgaság végső megszűnését addig, amíg az iszlám elveszíti nagy hatalmát az emberek között.
Egy-egy muszlim ragyogó tehetséget mutathat fel, de e vallás befolyása megbénítja a hívei társadalmi fejlődését. Nincs ennél nagyobb visszahúzó erő a világban. A mohamedanizmus messze nem haldoklik: militáns és térítő hitről van szó. Már kiterjedt Közép-Afrikára, mindenhol félelem nélküli harcosokat nevelt; és ha a kereszténységet nem védené a tudomány erős karja, azé a tudományé, ami ellen hiába harcolt, a modern Európa civilizációja elbukhat úgy, ahogy az ősi Róma civilizációja is elbukott.”

Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés: